Sabaton - Back in Control
2012. február 21., kedd
2012. február 20., hétfő
2012. február 19., vasárnap
Ronin a D&D karim előtörténeti novellája:
Ronin egy Faerűni ember harcos
1339-ben láttam meg a napvilágot egy Kövesudvar nevű falucskában. A szüleimet nem ismertem, mert mikor két hónapos lehettem egy fosztogató goblinhorda megtámadta a falut és ebben a támadásban a szüleim is meghaltak miközben engem akartak megvédeni. A falu egyik lakója, akit mindenki csak az Öreg Ronald néven emleget talált rám a romok közt és elvitt Chauntea templomába ahol az oltáron hagyott.
Hét éves lehettem mikor a felnőtteket figyelve megtanultam a kardforgatás alapjait. Hiába az utca gyermeke ként nőttem, azért Chauntea papjai tanítottak és adtak otthont. Mindent megtanultam, amit a földművelésről és az állattenyésztésről tudni lehetett.
Tíz éves koromban lettem szerelmes először. Valami elszegényedett nemesi család a Cathoranni család költözött a faluba. A legkisebb lányuk Daniela velem egyidős volt. De nem igazán volt emberi mégis gyönyörű, fehér haja, fehér szeme és sápadt fehér bőre volt. Hallottam már kalandozók meséiben hasonló lényekről. Assimaroknak nevezték őket, azt mesélik ezeknek, az embereknek az egyik ősük angyal volt. Amint összeismerkedtünk, megszerettük egymást. Amint az apja rájött hogy a lánya egy ilyen senkiházi csavargóval barátkozik, menten tovább költöztek Calim-kikötőbe.
Tizennégy éves koromban az Öreg Ronaldhoz szegődtem dolgozni ételért és szállásért cserébe, Ronald ekkor már az ötvenes évei végét taposta. A munkám eleinte annyi volt hogy megetessem az állatokat és felszedjem a zöldségeket. Ronaldnak volt egy régi rozsdás kardja melyet miután megtaláltam a padláson titokban egy gyakorlóbábut építettem fából és szalmából. Rengeteget gyakoroltam a fegyverrel, Ronald bácsi régen milicista volt így tudott bánni a fegyverrel. Miután úgy éreztem, hogy eleget gyakoroltam megkértem hogy tanítson vívni. Hiába volt már olyan öreg azért még mindig tízből kilencszer legyőzött minden nap.
Ugyanebben az évben az Aratóünnepre Ronald unokái a tizenkilenc éves Rick és az akkor még tizenhárom éves Lorien eljöttek látogatóba a szomszéd faluból. Arra a tíznapra én kiköltöztem az istállóba hogy ne zavarjam a meghitt családi életet. Akkoriban Lorien még csak egy komolytalan kislány volt rengeteget incselkedett velem.
Mikor tizenöt éves lettem Ronald az összekuporgatott pénzéből vett nekem egy új kardot és egy fapajzsot melyre Chauntea címere volt festve. Ronald egy régi jelenleg is szolgálatban álló barátja felajánlotta, hogy egy barátságos viadalban megküzdhetek vele. A mai napig nem tudom, hogy csak hagyta magát vagy szerencsém volt-e de legyőztem.
Tizenhat éves koromban különös dolog történt, a kis Lorien felnőtt de még mindig, csak tizenöt éves volt. A szüleit és a bátyját portyázó goblinok megölték így az utolsó élő rokona a nagyapja Ronald volt. Habár Lorien még nem volt igazán felnőtt azalatt a két év alatt ameddig nem láttam rengeteget nőtt és gyönyörű lány lett belőle, feltehetően szülei halála miatt sokkal komolyabb lett. Mikor megérkezett nem ismert fel. Nem tudtam neki mondani semmit, mert valahányszor rám nézett mindig zavarba jöttem, hiszen ő is árva volt ugyan de mégis egy jómódú gazdálkodó család sarja, míg én egy ismeretlen utcagyermek voltam aki nem értett semmihez csak a gazdálkodáshoz és a harchoz. Ronald folyton noszogatott minket mondván, hogy ő sem lesz már fiatalabb, és ha meghal kire fogja hagyni a tanyát ha nem ránk. Ronald már az unokája ideköltözésekor eldöntötte, hogy én és Lorien össze fogunk házasodni, mert úgy vélte tudta mi a legjobb mindkettőnknek.
Tizenkilenc éves koromban Chauntea szent színe előtt Loriennel összeházasodtunk. Ronald ekkor már hatvanhárom éves volt és súlyos beteg. A halálos ágyán fekve ezt a mondatot mondta nekem mielőtt meghalt: Fiam tudnod kell valamit, ez a kis tanya egykor a szüleidé volt így ez a te örökséged, mikor a szüleid meghaltak én vittelek el Chauntea templomába és megfogadtam, hogy a tanya visszakerül majd hozzád.
Húsz éves voltam mikor megszületett a fiam Dristan. Erős gyermek volt. Nem igazán volt vele bajunk, nem sírt sokat. Nem igazán történt túl sok minden évekig.
Huszonnégy éves voltam mikor megszületett a lányom Szíra. Ahogy a neve is mutatja rendkívül szép gyermek volt.
Ahogy Szíra cseperedett furcsa dolgok kezdtek el történni a házban, teljesen maguktól könyvek estek le a polcról vagy maguktól meggyulladtak a gyertyák. Dristan ahogy nőtt egyre erősebb lett és így megtanítottam neki a kardforgatás alapjait. Dristant katonának akartuk adni vagy legalább Chauntea védelmezőjének így hét éves korától kezdve minden nap bevittem, hogy a papok tanítsák, mint annakidején engem.
Az évek teltek és most egy gonosz uralom áll a nép sorsa felett.
Ronin személyiségjegyei:
Bár harcos nem mindent a harc útján próbál megoldani, hanem amikor csak lehet békésen, nem igazán szereti az erőszakot, de ha egy hazug disznóról megtudja, hogy nem az akinek mondja magát akkor igencsak dühös lesz és ha az adott személy nem tud elmenekülni akkor vagy halott lesz vagy csak elveri egy kicsit Ronin. Alapjában véve próbálja a gondokat az átlagnál kicsit magasabb intelligenciájával megoldani. Ha az utazás során lesz olyan hely ahol ásni kell vagy a földet túrni akkor igencsak jó munkát fog végezni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)